2017. július 30. 21:26 - sid04

Első rész - első fejezet

A jövendőlések beteljesülése

 Isten népe a megváltóra, a szabadítóra vár

szuletes_02.jpg

Izrael népe alighogy megszabadult a szírek erőszakos uralmától, hamarosan egy másik nagy birodalom kezdte meg hódításait, és vette uralma alá Izrael népét, a Nagy Római Birodalom. Az egész Földközi-tenger partvidéki országai így már a Római Birodalom fennhatósága alatt állt.

Abban az időben Palesztinában a kegyetlenségéről is hírhedt Nagy Heródes uralkodott, aki római segítséggel és álnok cselvetéssel szerezte meg magának a királyi koronát. A jelenlegi király, a Nagy Heródes, az egyébként halálosan beteg, valamint félig zsidó, félig arab despota uralkodóig Júda családjából származó király már régen nem kormányozta az országot. Egy megváltót vártak, azonban a várva várt szabadító, az új király nem érkezett meg. Helyette ezt a könyörtelen és zsarnoki uralkodót kapták, aki azon kívül, hogy megerősítette Jeruzsálem falait, minden igyekezetét arra összpontosította, hogy a zsidó fővárost római várossá alakítsa.

Jeruzsálemen és Betlehemen kívül Heródes királyságához tartozott még Galilea, Szamaria, Judea és a Jordántól keletre fekvő területek is. Heródes a fővárosban színházat és lóversenyteret is építtetett. Ez utóbbiban fogatoskocsi-versenyeket, valamint gladiátorok halálig tartó viadalait is rendeztek. Mindeközben az egész területen, így Jeruzsálemben is egyre jobban terjedtek a görög és római szokások.

Az emberek pedig kezdtek aggódni, mert ha ez így megy tovább, akkor Izrael népe szépen lassan meg fog feledkezni arról, hogy Isten a pogány népek megtérítésére bízta meg őket. A nép, habár Heródes nagy építész volt, a római pogány szokások és a római vallások isteneinek való áldozatbemutatások törvénybe iktatása miatt nem szerette, továbbá azért sem, mert egy irigy, zsarnok és kegyetlen uralkodó volt. Kegyetlenségét bizonyítja, hogy nem riadt vissza attól a gondolattól sem, hogy ha hatalmi pozícióját fenyegetve érzi, akár családon belüli gyilkosságra is képes volt. Így ölette meg feleségét is, akit összeesküvés szervezésével gyanúsított meg, valamint két fiát, akiket azért gyilkoltatott le, nehogy bosszút álljanak anyjuk haláláért.

Igaz tehát a mondás, ami Augusztusz császár nevéhez fűződik:

Jobb Heródes disznójának, mint fiának lenni.

Izrael népe pedig csak sóhajtozott, és reménykedve sóvárgott a megígért megváltó után. De ugyan hol késik a beteljesedés? A szabadító? Akiről a zsoltáros énekelt:

Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson. Te tanítasz engem az élet ösvényére.

Mindeközben míg hűtlen és könyörtelen vezetők, rossz pásztorok miatt szenvedtek, Izrael népe mégsem adta fel a reményt, s mindennek közepette, mely népüket nyomorúságba sodorta, a Jó Pásztorról énekeltek:

Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te veszsződ és botod, azok vigasztalnak engem.

Reménységük Isten ígéretében volt. Sok-sok ima és fohász hagyta el ajkukat, míg pediglen azok nem is maradtak eredménytelenek, hiszen a nem is oly távoli jövőben valami készülődni látszott, s hamarosan a beteljesedéséhez közeledett Ézsaiás próféta szava:

A nép, a mely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; a kik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttök! Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének! Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A seregek Urának buzgó szerelme mívelendi ezt!

A zsidó hit szerint az embernek a bűneiből megváltó isteni személy utáni vágyakozása nagyon sokáig, évezredeken át fennmaradt. Ezen megingathatatlan vágyuk azon alapult, hogy Isten megígérte népének a Szabadító eljövetelét, amelyet a próféták újra és újra, időről időre meg is erősítettek. E próféciák azt jövendölték meg, hogy Isten megígérte nekik a bűnből való szabadulás lehetőségét, azt, hogy megváltja, kiszabadítja az embert a bűn rabságából. S mindenki, aki kívánja az igaz életet, lehetőséget kapjon fogságából menekülni. Izrael népe pedig jelenleg nyomorúságban, a Római Birodalom rabságában él.

A nép gondolataiban folyamatosan Isten ígéretei törnek a felszínre, melyeket fohászok formájában Istenhez intéznek. Az imáikban a megígért Messiás után vágyakoznak. Telt és múlt az idő, a kitartó és folyamatos könyörgésük bizony nemsokára meghallgatást nyertek, és megtörtént a csoda. Isten elküldte a Megváltót, szeretett Fiát.

Isten követe Máriánál

Izrael népének csaknem kétezer éves történetében ez a legnagyobb csoda, ami valaha is történhetett velük, amely a Földközi-tenger keleti partvidékének közelében, a Názáret nevű kis városkában kezdődik.

S míg a zsidó nép fővárosának falain belül, a mindenfajta betegségtől szenvedő, zsarnoki módon uralkodó király, Heródes a trónján ül, nem messze Jeruzsálemtől északra, a Názáret nevű kis településen élt Mária, aki Júda törzséből származott. Egyébként ez a törzs adta a választott zsidó nép eddigi királyait. Mária kezét egy József nevű férfi kérte meg, aki Dávid király leszármazottja volt. Eljegyezte ugyan, de még nem voltak házasok.

Mária tiszta szívű nő volt. Fiatal, de becsületes volt, és hűségesen ragaszkodott Isten akaratához. Egész eddigi élete során soha semmi bűnnel meg nem bántotta Istent. Ezért választotta ki Isten őt arra, hogy anyja legyen az Isten Fiának.

Egyszer egy napon, mikor Mária szorgosan végezte a ház körüli munkát, egy angyal jelent meg előtte. Az angyalt Isten küldte hozzá, akit Gábrielnek hívtak. Az angyal így köszöntette és közölte vele az Úr meghívását a nagy feladatra, amire kiválasztatott:

Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között.

Mária a történteken megdöbbenve azon tűnődött, mit jelenthet ez a szokatlan köszöntés. Mária rendkívül zavarban volt, s az angyal így válaszolt neki: 

Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél. És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az ő nevét JÉZUSNAK. Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az ő atyjának, királyi székét; És uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az ő királyságának vége nem lészen! 

Azt sem értette elsőre, hogyan történhet meg mindez, hiszen még férje sincs, s férfi még nem érintette. Az angyal így válaszolt Máriának:

A Szent Lélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért a mi születik is szentnek hivatik, Isten Fiának.

Az angyal ezek után úgy, ahogyan érkezett, akképpen is távozott, egy olyan örömhír üzenetét hagyva maga után, ami hamarosan megváltoztatja ez egész világot! A Nagy Heródes most még mit sem tudva a történtekről, a testét kínzó betegségeitől eltekintve halálos nyugalomban élvezte az általa kialakított fényűzést és pompát. Hamarosan azonban az ő élete is megváltozik...

Címkék: Újszövetség
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://alegszebbtortenet.blog.hu/api/trackback/id/tr8612701839

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása